Egészen meglepő, merész, ámde dicséretes húzás Belváros-Lipótváros önkormányzata részéről, hogy három olyan legendás zenekart hívott meg a Belvárosi Fesztivál szombati programjának nagyszínpadára, amelyek ahogyan a nyolcvanas években is, úgy feltehetően ma is egyfajta ellenkultúrát képeznek az akkori és a jelenlegi állampárti kultúrpolitikával szemben, és ahogy huszonévesen, úgy hatvan fölött is friss levegőt hoznak a szellemileg és morálisan is hanyatló közegbe.
Mindannyian bábuk vagyunk
Ezt képviseli az egykori úgynevezett underground rockzene vonulatából kiemelkedő Európa Kiadó; a nyolcvanas évek ébredő új generációját képviselő akkori egyetemisták kedvence, a Pál Utcai Fiúk, akik népszerűsége a mai napig töretlen; továbbá a Monty Python-szerű abszurditásokkal színre lépő, és abban a rendszerben fesztivál-díjazott KFT, akik olyan elementárisan figurázták ki a Kádár-rendszer hanyatló éveinek képmutatását a Bábu vagy című számukkal, mint a rezsim legkeményebb éveit A tanú című film 1969-ben. Az Európa Kiadó, a PUF és a KFT egymást követi a Szabadság téren, a 17. Belfeszt nagyszínpadán – ez pedig mindazok számára kötelező programnak ígérkezik, akik a nyolcvanas években fiatalok voltak és nosztalgiázni vágynak, akik most fiatalok és kíváncsiak, hogy mennyire áthallásosak ma a legendás dalszövegek vagy egyszerűen csak belefeledkeznének három és fél órán át a nyolcvanas évek alternatív zenéinek szöveg- és dallamvilágába.
„Mocskos idők, szeretned kéne, a jövő itt van és sose lesz vége!”
A három éve bemutatott A besúgó című tévésorozat főcímzenéje sokaknak ismerős lehet – ez nem más, mint az Európa Kiadó: Mocskos idők című klasszikusa. A Menyhárt Jenő által 1981-ben alapított alternatív zenekar az 1980-81-ben működött URH utódjaként jött létre, miután a másik frontember kiválása utána megalapította a saját zenekarát (mármint Müller Péter a Sziámit). A zenekar Menyhárt New York-i 12 éve alatt tetszhalott volt, ezért ment szenzációszámba, amikor 2004 végén hazalátogatva átmenetileg újra felléptek, ami e sorok írójának Londonból hazalátogatva – ahol több urdut volt kénytelen hallgatni, mint angolt – magát a magaskultúrában való megmártózást jelentette akkor. A zenekar ma is hasít, pár napja basszusgitárost cserélt, így az újonc Herr Attila debütálását láthatjuk szombaton a Szabadság téri nagyszínpadon.
„Nem lesz már győzelem, nem lesz, pedig úgy akartam”
Az 1983-ban alakult Pál Utcai Fiúk immár negyven éve az egyik legnépszerűbb magyar rockzenekar, amely elmés szövegeivel és dallamosan punkos zenéjével tarol a mai napig. A ’80-as évek underground szcénáját kinőve a ’90-es években meghódították a Sziget Fesztivált, felléptek a Jethro Tull és a Steppenwolf előtt, valamint részt vettek az 1995-ös legendás Hazudós Zenekarok Koncertturnén a Tankcsapda és a Kispál és a Borz társaságában. Számtalan slágerük között is minden koncertjük nélkülözhetetlen tartozéka a Bál és a Legelő – ezek remélhetőleg szombaton is a repertoár részét képezik.
„Siker, pénz, csillogás, ez az álmom”
A KFT a ’80-as évek new wave irányvonalával jelent meg a hazai pop zenében 1981-ben. Az előzmények azonban ennél távolabbra nyúlnak: Bornai Tibor és Laár András 1974 óta zenéltek együtt. Éppen ezért roppant szomorú a zenekar rajongói számára, hogy a két meghatározó figura útjai pár nappal ezelőtt elváltak, a zseniális Laárt pedig egy alig húszéves fiatalemberrel – név szerint: Nedvig Balambérral – igyekszik pótolni az együttes. Noha a csapat már 1981-ben az LGT előzenekaraként turnézott, az országos ismertséget az 1981-es táncdalfesztivál adta meg nekik, ahol a Bábu vagy című számuk hangszereléséért díjat kaptak – fődíjat mégsem kaphatott az erősen áthallásos, rendszerkritikus nóta. A KFT ezt követően is ontotta a slágereket – az azonban, hogy Laár orgánuma és karizmája nélkül hogyan szólal majd meg az Afrika; a Siker, pénz, csillogás; az Elizabet vagy a Bál az Operában, nos, arra szombaton választ kapunk.
Konrád Sándor
