A gazdasági fenntarthatóság nemcsak a káros környezeti hatások csökkentését, hanem a társadalmi egyenlőtlenségek kezelését is jelenti. A gazdasági egyenlőtlenségek társadalmi feszültségekhez, nehezen szabályozható és megélhetés alapú migrációhoz, valamint szélsőséges esetben a társadalmi erőszak erősödéséhez és háborúkhoz vezethetnek. A mindennapjainkban tapasztalható gazdasági és politikai eseményekből is belátható, hogy a fenntarthatóság megteremtése érdekében folyamatosan törekednünk kell a gazdasági növekedés előnyeinek az egyenlő elosztására. Tehát, törekednünk kell arra, hogy a társadalom minden tagja részesülhessen a fejlődés eredményeiből, továbbá dolgoznunk kell a szegénységi és a munkanélküliségi problémák felszámolásán.
Mi az a gazdasági egyenlőtlenség?
Röviden, a gazdasági egyenlőtlenség a jövedelmek, a vagyon, a természeti erőforrások, a föld, az oktatás, az egészségügy és egyéb erőforrások egyenlőtlen eloszlása a társadalomban.
Hogyan befolyásolhatja a gazdasági egyenlőtlenség a fenntarthatóságot?
A szegényebb társadalmi rétegek jellemzően nincsenek abban a helyzetben, hogy a megélhetésük fenntartásához környezetbarát megoldásokat válasszanak. Ezért többnyire az olcsó, de környezetszennyező fűtési megoldásokat (szén, fa) kénytelen választani a nem megújuló energiaforrásokkal szemben (nap-, szél-, geotermikus energia). Nem elérhetők számukra a különféle környezettudatos termékek sem, mint például a bioélelmiszerek vagy az elektromos autók.
A fejlődő országokban a gazdasági egyenlőtlenségek mára olyan megélhetési kényszerekhez vezettek, amelyek felerősítették a könnyebben hozzáférhető környezeti erőforrásaink kizsákmányolását. Ilyen a túlzott erdőirtás, a túlhalászat vagy a monokultúrás mezőgazdaság, ami megnöveli a kártevők és a betegségek kockázatát, valamint kimeríti a talaj tápanyagtartalmát. A gazdagabb rétegek túlfogyasztásaszintén fenntarthatatlan gazdasági folyamatokhoz vezethet. Hogy pontosan értsük, a világ leggazdagabb 10%-a felelős a szén-dioxid-kibocsátás meghatározó hányadáért, miközben a legszegényebbek 50%-a ennél lényegesen kevesebb kibocsátásért felel. A magasabb jövedelműek nagyobb ökológiai lábnyommal rendelkeznek, hiszen költségesen előállítható luxuscikkeket fogyasztanak, repülőutakon vesznek részt, valamint életmódjukra a túlzott energiahasználat a jellemző.
De az sem mindegy, hogy ki milyen és milyen módon előállított élelmiszert fogyaszt. Ide tartozik még a gazdagabb rétegek városi terjeszkedése is, ami az általuk finanszírozott luxusingatlanok, óriási bevásárlóközpontok és egyéb környezetkárosító projektek hatásait jelenti. Megfigyelhető, hogy az éghajlatváltozás aránytalanul erősebben sújtja a szegényebb rétegeket. Például a szélsőséges időjárási események (aszály, áradások) leginkább azokat érintik, akik kevésbé tudnak ehhez alkalmazkodni, a klímaváltozás miatt pedig nő az élelmiszer- és vízhiány, ami tovább mélyíti a társadalmi egyenlőtlenségeket.
Hogyan segíthet a fenntarthatóság a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében?
A fenntartható gazdasági modellek, mint a zöld gazdaság, a körforgásos gazdaság és a társadalmi vállalkozások olyan gazdasági és üzleti modellek, amelyek egyaránt előtérbe helyezik a fenntarthatóságot és a társadalmi igazságosságot. A fenntartható foglalkoztatás és szociálpolitika elősegíti a zöld munkahelyek létrehozását, akárcsak a megújuló energia vagy a környezetbarát technológiák megvalósítása és üzemeltetése. A progresszív adózás és szociális támogatások szintén csökkentik a társadalmi egyenlőtlenségeket. Továbbá az oktatásba, az innovációba és az egészségügybe történő befektetés is képes hosszú távon csökkenteni a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket.
Milyen megoldásokra és politikai intézkedésekre lehet szükség?
Különböző nemzetközi együttműködési programok szolgálják a fenntartható fejlődés előmozdítását azzal, hogy környezeti, társadalmi és vállalatirányítási szempontok figyelembevételét írják elő a vállalatok és befektetések számára. Ilyen szervezetek az Európai Unió, az ENSZ, az IFRS alapítvány (amelynek része az ISSB), valamint világszerte különféle pénzügyi felügyeleti hatóságok. A tárgyszerű tájékoztatás érdekében az EU az SFDR (Fenntarthatósági Pénzügyi Közzétételi Rendelet), valamint a CSRD (Vállalati Fenntarthatósági Jelentéstételi Irányelv) révén szabályozza az ESG-kritériumok alkalmazását. Az ENSZ a Fenntartható Fejlődési Célok (SDG-k) és az UNPRI (Felelős Befektetési Alapelvek) révén befolyásolja a fenntartható pénzügyeket. Továbbá a Párizsi Megállapodás a globális klímapolitikai intézkedéseken keresztül szabályozza az emissziócsökkentést. A helyi szintű kezdeményezések hatása sem lebecsülendő; a városok fenntartható tervezése, mint a zöld közlekedés és a közösségi energiafelhasználás, a helyi élelmiszertermelés támogatása, a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazása, valamint a társadalmi innovációk (például a szociális lakhatás, közösségi gazdaságok, fair trade is egyre nagyobb teret nyernek.
Összegzés
A gazdasági egyenlőtlenség és a fenntarthatóság közötti kapcsolat szoros. Az egyenlőtlenségek fokozzák a környezeti problémákat, míg a fenntartható gazdasági politikák csökkenthetik a társadalmi különbségeket. A megoldás a zöld gazdaság, a társadalmi igazságosság és a nemzetközi együttműködés egyensúlyában rejlik.
Cikkünk egy sorozat ötödik része, az első rész itt, a második itt, a harmadik itt, a negyedik pedig itt olvasható.
Báthory Zsigmond
