A Hangmás és a Black Bartók zenekarokból jól ismert Pogár László gitáros idén Rottenbiller néven indított új projektet. Az Elviszlek magammal és a Mentés másként után cikkünk megjelenésével egyidőben debütál a YouTube-on a harmadik dal, a Tereza. A szerzővel interjúztunk.
A Hangmás és a Black Bartók két kiemelkedő együttes volt, mindkettőt meggyászoltuk, amikor véget értek, de egyik sem ihlethiány vagy zenei nézetkülönbségek miatt oszlott fel. Te is úgy érezted, hogy a csend csak átmeneti lehet a részedről?
Mielőtt szüneteltettük volna a Black Bartókot, már fél éve nem voltunk aktívak. Nem koncerteztünk, próbák se nagyon voltak – nekem már akkor hiányérzetem volt. A Black Bartók után pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a kreatív energiáimat csatornáznom kell valamerre. Egy pillanatig sem gondoltam, hogy szögre akasztom a gitáromat vagy felhagyok a zenészi ambícióimmal. Sívó Dani barátommal például feldolgoztunk két John Coltrane-számot, valamint Seress Rezsőtől a Szomorú vasárnapot instrumentálisan. Én gitározom, Dani pedig mögé pakolta a legsötétebb elektronikát. E-mailen küldözgettük egymásnak a sávokat, mert ő Dublinban él.
Szomorú vasárnap:
Hogyan vészelted át a „pestist”?
Részemről a Covidnak volt egy jótékony hatása: a rám szakadt szabadidőben jazz lemezeket hallgattam. Miles Davis-től a Kind of Blue már vagy két évtizede az egyik kedvenc vasárnap reggeli lemezem, de csak a járvány alatt ástam bele magam jobban a szerteágazó életművébe, illetve kezdtem más jazz lemezeket is hallgatni. Végül annyira beszippantott ez a műfaj, hogy elhatároztam, jazz gitározni tanulok, amiből szép kis zenei kirándulás kerekedett. Ez majdnem három évig tartott, és alaposan le is kötötte a kreatív energiáimat. Aztán tavaly nyáron felskicceltem egy zenei ötletet, és mire észbe kaptam, pár hónap alatt már 8-10 téma gyűlt össze. Mivel a dalok eltérő karakterűek, azon kezdtem agyalni, mi lenne, ha mindegyiket más-más vendégénekessel csinálnám meg. Az is újdonságnak számít, hogy minden hangszert én játszok fel, én írom a basszusszólamot, a szintifutamokat és a dobot. Sőt, életem első kis hatsoros dalszövegét is megírtam a feleségemnek, és adta magát, hogy ezt akkor én énekeljem. Ez az Elviszlek magammal című dal. Ezen túlmenően azonban nincsenek énekesi ambícióim, tisztában vagyok az énekhangom korlátaival.
Elviszlek magammal:
Tehát, a Rottenbiller egy komoly szólóprojekt, ahol te vagy az egyetlen fix tag, és az énekesek egymásnak adják a kilincset.
Igen. A második dalra kézenfekvő volt, hogy Minda Endrét kérjem fel. Ráadásul a Mentés másként egy olyan dal, ami csírájában már létezett két évvel korábban. Amikor megmutattam Endrének a végleges verziót, láttam rajta, ő is örül, hogy egyéves szünet után megint együtt zenélünk kicsit. Úgy éreztem, neki is hiányzott, hogy kimozogja magából a zenei kreatív energiáit. Ezután már magától értetődővé vált számomra, hogy rendszeresen megjelentetek majd dalokat, mindig más énekessel.
Mentés másként:
Tehát azok közé tartozol, akik úgy gondolják, hogy már nem albumokban kell gondolkodni, hanem elég egyszerre egy-két számmal kirukkolni, és így adagolni a szerzeményeket.
Igen, ennél a projektnél kifejezetten dalonkénti megjelenést tervezek, nem gondolkodom album formátumban. Éppen ezért ezeket a dalokat apránként, kéthavonta szeretném megmutatni, a felszínen tartva így a Rottenbiller nevet. Persze, idővel majd össze lehet gyűjteni őket egy korongra. Ennek én is örülnék, hiszen én is lemezgyűjtő vagyok. Fejben egyelőre két dallal járok előrébb, tehát ebben a pillanatban, hogy most megjelenik a harmadik dal, a Tereza, a napokban már stúdiózunk a negyedikkel és készül az ötödik.
A Hangmás és a Black Bartók post-wave, post-punk, post-whatever irányából egy pillanatig se gondoltam volna, hogy a jazz felé fogsz fordulni. Mondjuk nem is érzem a jazzt a Rottenbiller eddigi számain. A Tereza kifejezetten punkos húzással büszkélkedhet.
A három év jazzgitározás másról szólt. Nagyon sok zeneelméletet tanultam, aminek köszönhetően maga a dalírás is sokkal jobban megy: gördülékenyebben, magabiztosabban. Amikor elindul egy dallam, jobban érzem, hova lehet kifuttatni. A Rottenbiller alapvetően gitárzene. Igaz, a Mentés másként esetében a szinti dominál, de az Elviszlek magammal, vagy a mostani Tereza abszolút gitárcentrikus. A következő talán egy dallamosabb, indie-sebb szám lesz, ki tudja...
Tereza:
Könnyebb vagy nehezebb mindig más énekessel dolgozni együtt?
Endre kivétel, mert vele több, mint húsz éve zenélünk együtt, és félszavakból megértjük egymást. A többiekkel való együttműködés mindig ismeretlen terület. Meg kell találni a karakterükhöz passzoló megszólalást és hangszerelést. Azért sem akartam egy teljesen önálló projektet, mert számomra a zene egyfajta kommunikáció, és ezt a részét nagyon élvezem, kimozdít a komfortzónámból. Amikor együtt zenélsz valakivel, a zene nyelvén beszélgettek, így ismered meg a másik gondolkodásmódját. Nemcsak a hangja más minden egyes énekesnek, hanem a megközelítésmódja is.
Úgy érzem, a jövőben sem akarsz keresni állandó énekest magad mellé...
Egyáltalán nem. Jelenleg 8-10 név pörög a fejemben, akikkel nagyon szívesen dolgoznék együtt. Ráadásul az elmúlt több mint 20 évben Endre személyében az ország egyik legjobb frontemberével zenéltem együtt, tehát akaratlanul is magasak lennének az elvárásaim egy állandó énekessel szemben.
Így viszont borzasztóan nehéz lesz összehozni egy koncertet.
Ez így van, de néha-néha összejöhet, évente egyszer-kétszer és az hatalmas ünnep lesz. Szívesen állok újra színpadra, akár a Black Bartókkal, akár a Hangmással, ha úgy állnak a csillagok, és a Rottenbillerrel is, ha eljutunk odáig, de azt nem érzem magamban, hogy felépítsek egy teljesen új zenekart.
Egyvalakit még meg kell említenem: Pesztalics Dénest, az EZ Basic és Black Bartók basszusgitárosát, aki keveri a dalokat. Ő rengeteget hozzátesz a dalok megszólalásához, és nagyon szeretek vele dolgozni. Nyilván mindig van egy elképzelésem, hogy mi hogyan szólaljon meg, aztán ezt kézzel-lábbal megpróbálom elmagyarázni neki, ő pedig átereszti mindezt a saját szűrőjén, és megvalósítja, belerakva a saját elképzeléseit is.
Elég ciki, amikor egy újságíró a nevéről faggatja a zenekart, de itt most ez eléggé adja magát, hiszen a Rottenbiller utcában laksz. Jól sejtem, hogy azért is nevezted el így a szólóprojektedet, mert nagy hatással van rád a környék, ahol élsz?
Abszolút. Évek óta mindennap szívom magamba a levegőjét, a hangulatát, ráadásul a dalok javát otthon rögzítem home stúdióban. A Dembinszky utcában születtem, a Városligethez közel. A nagyszüleim ott éltek életük végéig. Öt éves voltam, amikor az Erzsébet körútra költöztünk. Most pedig immár 13 éve a Rottenbiller utcában lakom. Ha jobban belegondolok, mindössze öt hónap volt az életemben, amikor nem a VII. kerületben laktam. Tehát a VII. kerület életem díszlete, ide köthető minden jelentős esemény: itt jártam általános iskolába és gimnáziumba, és van egyfajta rálátásom arra, hogy az elmúlt 20-30-40 évben mi változott a kerületben. Pontosan tudom, hogy mely részeket kellett kerülni a ’90-es években, és mely részeket kell kerülni most.
Megnyugodtam, hogy akkor a Rottenbiller projektnek nincs köze Johnny Rottenhez...
Be kell vallanom, hogy Billie Rotten néven tervezek dj-zni.
Kemény. És mennyire befolyásolnak ebben a projektben a visszajelzések?
Szerintem mindenki, aki zenét, könyvet vagy bármit kiad, magától értetődően kíváncsi a visszajelzésekre. Eddig csak két dal jött ki, amelyeket főleg a Hangmás és a Black Bartók közönsége fedezett fel magának, de különböző énekesekkel más-más hallgatókhoz tud eljutni a zeném. Eddig szerencsére pozitív visszajelzéseket kaptam.
Tudod monetizálni is valahogy a megjelenéseidet, vagy ez nem érdekel?
A digitális terjesztést a Universal lemezkiadóval oldottam meg, ami egy baromi klassz dolog, és büszke vagyok rá. A megjelenéseknek pedig egységes koncepciót találtam ki: A Blue Note lemezkiadó ’50-es, ’60-as években kiadott jazz lemezeit alapul véve készülnek az adott énekes fényképével.
Van már tipped, hogy mi lesz a címe az albumnak, amikor összegyűlt elegendő szám? Vagy csak simán Rottenbillernek nevezed majd el?
Ezen még nem gondolkodtam, de szeretem, ha egy lemeznek van rendes címe. Az is hozzátesz a dalok egészéhez.
Mikor jutsz el idáig szerinted?
Ha ebben az ütemben haladok, akkor jövőre. Idén összesen hat dalt tervezek kihozni. Ez így elég nyugis, és kielégíti a kreatív szükségleteimet is. Nem akarok stresszelni semmin, csak kíváncsian várom, hogy ez hova fut ki. Nem akarok beszállni a szokásos zenekaros mókuskerékbe, miszerint itt egy új zenekar, itt az album, menjünk fellépni, szervezzünk le turnét és jussunk be a fesztiválokra. Az alkotáson van a hangsúly.
Dudich Ákos
