Ha Budapestnek lenne saját vadnyugata, az valószínűleg a Népszínház utca lenne – csak itt nem cowboyok, hanem cigányzenészek, arab boltosok, afrikai fodrászok és helyi kocsmák állandó vendégei osztoznak a területen. Bár egykor hírhedten veszélyesnek számított, ma már inkább csak nyüzsgő, kaotikus, és egy kicsit olyan, mint egy film díszlete, ahol a jelen és a múlt egyszerre próbálja eljátszani a főszerepet.
Ahol mindenki megfordult már
A Blaha Lujza tértől a Teleki térig húzódó utca régen mocsár, majd sertéskereskedők földje volt. Innen erednek a korábbi nevei is, mint például Hentes utca és Sertéskereskedő utca – ma már nehéz elképzelni, hogy valaha több röfögés volt itt, mint sziréna. Az 1875-ben megnyílt Népszínház azonban mindent megváltoztatott, és vele együtt az utca is egy másik irányt vett – legalábbis egy időre.
A 20. század elején a környék pezsgő polgári élettel telt meg. Karinthy Frigyes is lakott itt egy darabig, és ha most körbenézne, valószínűleg írna róla egy szatirikus novellát, mert a hely szellemét aligha lehetne másképp megörökíteni.
Ahol a freskó a sört dicséri
Ha az utcán sétálunk, érdemes megállni a 22. szám alatt, ahol egykor a Polgári Serfőzde működött. Ma már nem folyik itt a sör patakokban (legalábbis nem legálisan), de a Dudits Andor által készített homlokzati freskó még mindig a serfőzés dicsőségét hirdeti. Mintha csak egy titkos üzenetet küldene a szomjas utazóknak: "Ne aggódj, pár méteren belül úgyis találsz egy kocsmát!" És tényleg.
Utcai élet és kultúrkavalkád
A Népszínház utca ma Budapest egyik legszínesebb helye, és ezt nemcsak átvitt értelemben mondjuk. Az elmúlt évtizedekben az arab, afrikai és afgán közösség is megvetette itt a lábát. Az egykori lángossütőből például afrikai étterem lett, ahol a nigériai fiúk szülőhazájuk ízeit kóstoltatják. Az afgán kebab is hódít – ami egyértelmű bizonyíték arra, hogy a pörkölt és a rántott hús mellett mindig van helye valami újnak is.
A fodrászatok külön világot alkotnak: itt nemcsak hajat vágnak, hanem világmegváltó eszmecserék is zajlanak, miközben a vendégek kicsit túl hosszúra nyúlt fröccsözés után próbálják eldönteni, milyen fazont is kérjenek. Egy biztos: ha egyenes vonalat nyíratnál a homlokodra, inkább gondold át kétszer.
Múlt, jelen és a jövő bizonytalansága
Bár a környék már nem olyan veszélyes, mint egykor, azért van egy sajátos, kissé rozoga bája. Az utcahossznyi üres kirakatok és a kopott házfalak között ott lüktet a város valódi élete, a maga kaotikus szépségével. Itt nem minden tökéletes, de pont ettől érdekes.
A Népszínház utca mindig a szegényeké volt, és talán ez sosem fog változni. De ha valaki azt hiszi, hogy ez egy lehangoló hely, az biztosan nem állt meg egy olcsó fröccsre a sarki kocsmában, ahol a világ legjobb történetei születnek – csak éppen senki sem írja le őket. Ha legközelebb arra jársz, tedd meg helyettük!
Kovács Krisztián
