Elátkozott múlt, elfeledett jövő – Mi lesz a Rákóczi út 66. sorsa?

Budapest egyik legforgalmasabb útvonalán, a Rákóczi út 66. alatt, egy félbehagyott betonszerkezet magasodik, mintha csak egy, a város szívében tátongó tájsebet látnánk, amikor épp a környéken járunk. Talán kevesen tudják, de az épület egykor kivégzéseknek adott otthont, és azóta a múlt nyomasztó emlékei mintha megbélyegezték volna ennek az egyébként kiváló lokációjú helynek a sorsát.

A hely története mondhatni szó szerint vérzivataros: az 19. században itt működött az Eggendorf-féle fogház, ami a város egyik hírhedt börtönének és kivégzőhelyének számított, és ahol többek között a hírhedt Mailáth-gyilkosság elkövetőit is felakasztották. Az udvaron a kivégzések nyilvánosak voltak, nem ritkán botrányos jeleneteket eredményezve. Az 1880-as évek végétől a fogház épülete már nem volt használatban, a helyszín azonban sajnos azóta sem tudott új életet kezdeni.

A 20. század sem hozott megnyugvást a területnek. A börtön lebontása után a telek a metróépítés áldozatául esett, az ezredforduló utáni fellendülésben pedig egy szálloda és társasház komplexum építése kezdődött, mely végül a válság miatt félbeszakadt. Azóta a befejezetlen épület a város egyik legnagyobb betontorzója, mely mintha dacolna minden revitalizációs kísérlettel szemben.

A 20. század végén a telken egy ambiciózus szállodaprojekt indult el, amely soha nem fejeződött be, és azóta is csak egy betonszörnyként éktelenkedik a város egyik fő útvonalán. Habár az épület elhelyezkedése kiváló: közel van a Keleti pályaudvarhoz, közlekedési csomópontokhoz, és jelentős gyalogosforgalmat is vonz, mindennek ellenére évtizedek óta nem talál gazdára a terület, ami súlyos kérdéseket vet fel Budapest városfejlesztésének prioritásaival kapcsolatban.

A telek jövője számos lehetőséget rejt magában, mégis úgy tűnik, a múlt sötét történései, valamint a gazdasági és jogi akadályok megbénítják a fejlesztési terveket. Vajon mi akadályozza meg, hogy a város egyik legfrekventáltabb pontján egy értékes és közösségi célokat szolgáló projekt valósuljon meg?

• Lehetne-e akár kulturális központ? A helyszín történelmi háttere lehetőséget adna arra, hogy múzeumként vagy emlékhelyként funkcionáljon, bemutatva a magyar közélet, igazságszolgáltatás és a sajtó történetét.
• Lakó- vagy irodaház? A közlekedési kapcsolatok miatt a terület ideális lenne modern, fenntartható épületek számára, amelyek egyúttal revitalizálhatnák a környéket.
• Zöld oázis? Mi lenne, ha a betonszerkezet helyén egy városi park vagy közösségi tér jönne létre, amely fellélegzést hozna a zsúfolt belvárosi környezetben?

Ahhoz, hogy a terület valóban új életet kezdhessen, először szembe kell néznünk a múlttal. Fontos lenne emlékezni az itt történt eseményekre: nem csak a tragikus kivégzésekre, hanem arra is, hogy a magyar sajtó- és közélettörténet egyik jelentős színtere volt. Ha képesek vagyunk a múlt tanulságait integrálni a jelenbe, az nemcsak a terület újjáélesztését segítené, de példát mutathatna arra is, hogyan birkózhatunk meg hasonló történelmi terhekkel más helyszíneken is.

A Rákóczi út 66. sorsa nemcsak egy félbehagyott épület kérdése, hanem Budapest fejlődésének szimbóluma is. Vajon képesek vagyunk-e új funkciót és méltóságot adni ennek a helyszínnek, vagy továbbra is elhagyatottan áll majd, mint a múlt tragédiáinak és a jelen tehetetlenségének mementója?

Budapest sokat változott az elmúlt évtizedekben, de az ilyen foghíjas terek újragondolása és hasznosítása kulcsfontosságú lehet a város élhetőségének javítása szempontjából. Talán épp itt az ideje, hogy a Rákóczi út 66. betonszörnyéből végre valami emberléptékű és közösségi szellemű szülessen!