A VIII. kerületi iskolákban tapasztalható problémák között a tanárhiány és oktatási feltételek hiányosságai helyett az iskolán belüli konfliktusokat jelölte meg a legtöbb szülő – ez derült ki a 2024. év végén a kerületi iskolákba járó gyerekek szüleinek körében végzett anonim kérdőíves felmérésből.
2024 végén anonim kérdőíves felmérés módszerével a VIII. kerületi iskolákba járó gyerekek szüleinek véleményét szondázták helyi civilek. A két héten át tartó személyes, majd az online térben folytatódó rövid kérdőíves felmérésben 227 kerületi iskolába járó gyerek szülei vettek részt.
A kutatás szervezői olyan kérdésekre keresték a választ, hogy vajon milyen területen éreznek megoldandó problémát a megkérdezett szülők általánosságban, illetve személyesen számukra mi okoz gondot. Vajon az oktatási feltétek összességét nézve az elmúlt időszakban milyen elmozdulás tapasztalható, valamint, hogy mekkora anyagi ráfordítást jelent egy-egy gyermek iskolakezdése és ehhez elérhető volt-e számukra bármilyen anyagi támogatás.
Már a tanárhiány következményeit érzik
A 227 választ összegző pillanatfelvétel eredménye, hogy a VIII. kerületi oktatási intézményekben a szülők véleménye szerint az iskolán belüli konfliktusok okozzák a legnagyobb (42,7%) problémát. Ez megelőzi a tanárhiány (30,4%) vagy a nem megfelelő oktatási körülmények (beázó tornaterem, WC papír hiány stb.: 36,6%) miatti elégedetlenséget, vagy az olyan, klasszikusnak számító gondot, mint az iskolai étkezés rossz minősége (33,9%).
Egy névtelenséget kérő, már nem a VIII. kerületben dolgozó tanár az iskolán belüli konfliktusokat mint leggyakrabban említett problémát egyértelműen az elmúlt években egyre fokozódó tanárhiány következményének tartja, amit ezáltal a szülők is érzékelnek. Ugyan a felmérés az iskolán belüli konfliktusok tekintetében nem tett különbséget a tanár-diák, tanár-szülő vagy éppen a tanári karon belül előforduló konfliktusok között, de a fokozódó feszültség sokak szerint egyre több területen érezhető és egymásra rakódva növekszik. Ennek okai között a véleményét kifejtő tanár az óraszámok emelését, a sokak szerint a nem a karriert szolgáló, sokkal inkább dehonesztáló és egyre gyarapodó tanári értékelési módszerek és vizsgák körét, az átláthatatlan bértáblát, vagy éppen az ingyen elvárt helyettesítések és egyéb szervezői feladatok ellátásának kényszerűségét emeli ki. Hallani olyan esetről, ahol az osztályfőnök nem hajlandó osztálykirándulásra vinni az osztályát, de a megélhetés érdekében a vállalt másodállások köre is egyre színesebb a tanárok körében a buszsofőrtől a takarításon át az idegenvezetésig.
Szociális különbségek, diszfunkciós családok, „nemszeretem” iskolák
Visszatérve a felmérés eredményeire, az iskolán belüli konfliktusok körét valamelyest árnyaló válaszlehetőségek közül a gyerekek szociális különbségeiből adódó konfliktusokat a válaszadók 33%-a, míg a speciális nevelési igényű gyerekek jelenlétét 11% említette. Ez utóbbi problémahalmaz a speciális nevelési igényű gyerekek számára indított osztályok normál oktatásba való több mint egy évtizeddel ezelőtti integrálásának tudható be. A véleményét velünk megosztó tanár szerint emellett érzékelhetően egyre több a fejlesztésre szoruló, sajátos nevelési igényű vagy beilleszkedési, tanulási, magatartási zavarral küzdő diák. Az óvónők is egyre több diszfunkciós családra vagy mentális problémára hívják fel a figyelmet. Fejlesztésre azonban alig akad órakeret, az is pl. a nulladik vagy a kilencedik órában. Ha van is fejlesztésben képzett kolléga, ritkán illeszthetők bele a speciális foglalkozások az órarendjébe, így nem tud részt venni ebben a munkában.
Jóllehet a felmérésben semmiféle olyan adatot nem kértek a szervezők, amellyel a válaszok az egyes iskolákhoz köthetők, a lekérdezésben résztvevők a második hét végére már világosan látták, hogy a VIII. kerületben mely általános iskolákkal elégedettebbek a szülők, és honnan menekül, aki tud. Míg a szabad iskolaválasztást szülőként bárki előnyként élheti meg, erősödik az az álláspont, a mely szerint mindez a gettósodáshoz vezet: aki teheti, megy egyes városrészekből és iskolákból, mások meg maradnak.
Egy másik, VIII. kerületben lakó, de már szintén nem a kerületben oktató pedagógus szerint a konfliktusok kezeléshez a tanárok többrétű továbbképzésékre lenne szükség, ami azonban pénzbe kerülne. És ha esetleg akad is rá forrás, a demoralizált és túlterhelt tantestület nem feltétlenül vállalja a plusz energiabefektetést. A helyzetet ördögi körnek is nevezhetjük.
Mennyibe kerül a beiskolázás?
A felmérés arra is kereste a választ, mennyibe került családonként a beiskolázás. Az adatokból kiderült, hogy a családok 46,3%-a 40.000 forintnál többet költött szeptember előtt erre a célra, átlagosan pedig 35.000 forint körüli összeg volt a családok iskolakezdés előtt plusz költsége gyerekenként. Ehhez közel 60% semmiféle támogatást nem kapott vagy vett igénybe, míg a 227 család 27%-a az önkormányzattól, 14%-a pedig a munkáltatótól kapott anyagi segítséget. Érdekes lett volna megkérdezni a felmérésben résztvevőktől, hallottak-e arról, hogy a határon túl élő magyar családok a Magyar Államtól gyerekenként 100.000 forintnyi beiskolázási támogatásban részesültek.
Mi a véleménye az iskoláztatás általános feltételeiről?
Az utolsó kérdésben a válaszadók általánosságban fogalmazhatták meg az érzéseiket arról, hogy az utóbbi három évben hogyan változtak az iskoláztatás feltételei. Összefoglalva elmondható, hogy nagyjából 87% nem érez javulást. Részletesen kifejtve közel 50% szerint romlottak a feltételek (erősen romlottak 29,5% szerint, kicsit romlottak 20,3% szerint), addig 37% a stagnálás kifejezést tartotta a legjellemzőbbnek a helyzet leírására.
Rajki Diána
